2013.08.26/27.
Képzeljük el, mikor az ember éjszakáról-éjszakára reménykedik és vágyakozik, hogy valami fényeset fotózzon az égen, majd a 100. és a 200-adik sikertelen nap után szinte irónikus kacajjal kirakja a gépét a Telihold vakító fényébe, melyet tejfölös fehérséggel szórnak szét a cirruszok.. Egyszerre fogy a lelkesedése és dolgozik benne a tudat, hogy ezek a "menyétek" bizony a legravaszabb és legkiszámíthatatlanabb jószágok az univerzumban és bármelyik pillanatban "5öse lehet az embernek". Tudja, sőt kitartóan fusztrálja, ha lehetőséget sem ad a gépnek, sosem sikerülhet! Amíg látszik a Jupiter vagy a Vénusz, kattognak a gépek! Majd több (sok!) hétnyi derült után hirtelen jön egy országos esőfelhő, végleg elűzve a reménykedve kattogó gépeket és leesik az év Tűzgömbje.
..........ha ezt lélektanilag valaki el tudja képzelni, akkor közel állna az objektívekből, távkioldókból, párátlanítókból álló máglyarakás felgyújtásához, vagy hosszasan bámulna maga alá a mélybe egy sziklaszirtről, vagy félénken gyűrögetné a maradék pénzét egy parókabolt előtt..
Legalább kettőnknek biztosan a látómezejének közepét égette volna ketté...
A kínos nevetés és legyintés után az ember végigpásztázza a sarokba döntött állványt, előveszi a távkioldót, visszateszi a helyére.. megy egy kört, kinéz az ablakon.. sötétedik.. megy még egy kört, ránéz az állványra, eszébe jut az a bizonyos.. elszomorodik, elfordul, iszik egy pohár meleg kakaót... épp elfelejtené az egészet, megint ott van az állvány, előveszi a távkioldót, kinéz az ablakon, már derengnek.. és elkezdi bosszantani valami, valami rendkívül idegesítő belülről. Egy ördögi kacaj, aki túljárt rajta, aki rést talált a rendszerben egy olyan pillanatot, amit ki tudott használni! Ezt nem hagyhatjuk! Nem hagyjuk, hogy kifogjanak rajtunk!! Hisz bármikor eshet egy másik, ugyanott, ugyanakkor, ugyanolyan! Akár most! Vagy most! Bármelyik pillanatban! Nem késlekedhetek! És futás a gépért, fókuszál, beállít és megy. megnyugszik. Mindegy, nemérdekel.. had menjen, dolgozzon! Egy újabb esély, rajtam ne múljon, én mindent megtettem... újra kínosan felnevet... maximum innentől már az esőfelhőket is fotózni fogjuk ... miért is ne?!
Na így sikerült két sebzett, félig újralelkesült Tűzgömb vadászunknak elcsípnie 26-án este 19:39UT-kor azt a pukkanós (éppen) Tűzgömböt, ami a 97%-os esti borultság maradék 3%-nyi csillagos egén érkezett szintén Északon, a "Nagy Tűzgömb" útjának nyomában..
Bakos Liza Székesfehérvárról!
Örülök, hogy ő is volt annyira belevaló, hogy dacolva a gyakori kudarccal, a jövő-menő felhőzettel és reménytelenséggel, nem hagyta meglógni ezt a kis pukkanóst!!!! ;)
Bp.(NY) "manuális" párátlanítás után ellenőrizetlenül hagyott fúkusz-homályossággal ,: D
..és végül Perkó Zsolt segítségével HUPOL-ról is visszavadásztunk egy videometeoros felvételt róla, íme :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése